Szerencs életében meghatározó volt a cukorgyár – hiszen az országos hírű csokoládégyár létrejöttét is az tette lehetővé. Hogy mennyivel több volt, mint egy ipari létesítmény, azt jól mutatja, hogy bár 2008-ban – sokkszerűen – bezárták, nemcsak az egykori dolgozók, hanem az egész város emlékezetében tovább él. A közelmúltban új cukorgyár-történeti kiállítás, körülötte pedig emlékpark nyílt, így az egykori gyár szomszédságában álló Turisztikai Központ lett ennek az emlékezetnek a centruma.

Egy ilyen kiállítás létrehozásában részt venni megtisztelő és a legszebb kihívást jelentő feladat. Majoros Judit kurátor a technológiatörténetről az emberekre helyezte át a fókuszt, és ez lehetőséget adott arra, hogy a látványban és az attrakciókban mi is az emberi vonatkozásokat helyezzük előtérbe. A légies molinókon látható, nehéz fizikai munkát végző nők és a műteremben pózoló férfi tisztikar egymásmellettisége igazán nagy ívű történetet mesél el – különösen, ha a látogató közben megpróbálja megemelni a süvegcukrot, vagy maga is beül fotózkodni a bajszos társaságba…

Egy termék, egy iparág, egy város és tízezernyi ember jelenik meg úgy, hogy a látogató – legyen a cukorrépát a csillébe toló kisgyerek; a napóleoni zárlatot a 3D-s könyvből megértő iskolás vagy a régi termékeket örömmel felismerő felnőtt – úgy blokkoljon ki a végén, hogy egy új, keserédes történetet vigyen magával.